A vaddisznó (Sus scrofa)
A vaddisznó a házi sertés őse, egykor Európa legnagyobb
részén, Észak-Afrikában, onnan keletre Japánig és Délkelet-Ázsiáig fordult elő.
Háziasított alakjának elvadult állományai sok helyütt találhatóak: Új-Zélandon,
Új-Guineában, sok óceániai szigeten, Afrika egyes részein, Észak- és
Dél-Amerikában. A vaddisznó alaktanilag egységes állatfaj. Az egyes kondák,
törzsek, sőt alfajok között is kizárólag a testnagyságban és a színeződésben
találunk eltérést. A legnagyobb testű kaukázusi alfajtól a majdnem törpe
szicíliai alfajig az összes átmenetet azonos alaktani jellemzők határozzák meg.
A kifejlett anyát kocának, a hímet
kannak nevezzük. A koca malacokat ellik. A malacok -normális
növekedés esetén- 6 hónapos korukra elérhetik a süldőnek nevezhető
fejlettséget. Ekkor a testsúlya 25 kg-ot meghaladja, külleme kifejlődött,
tejfogazata teljes. A kansüldő kétéves
korára egyedül járóvá válik. Amint teljes fogazata is kifejlődik és agyarai is láthatóvá válnak kiérdemli a kan elnevezést. A vadásznyelv
az öreg, sokat tapasztalt, a búgási időszakon kívül mindig magányosan járó
kanokat remetekannak nevezi. A házi disznóhoz hasonló
vaddisznót legjobban nagy, erősen megnyúlt és keskeny feje, hosszabb lábai,
hátrafelé csökkenő magassága, és csapott fara különbözteti meg. A vaddisznó
lábai a -többi nagyvadhoz képest- rövidek, ezért
teste nehézkesnek látszik. Mozgása mégis gyors és nagy testtömege ellenére
mozgékony, fordulékony és fürge.
A legfontosabb eltérések a koca és a kan külalakja és
viselkedése között:
·
A
kanok nagyobbak, mint a kocák, kiálló agyaruk (módosult szemfog)
van, amely hossza elérheti a 30 cm-t.
A kan feje a test tömegéhez képest nagyobb, testmagassága hátrafelé
szembetűnően csökken. Szügye széles, marja kimagasló, fara fejletlennek látszó
és csapott. Hasaljának hátsó harmadán jól kivehető a
pamacs, hasonlóan a faron enyhén kidudorodó herezacskóhoz (mindkét jel
kizárólag kis távolságból és jó látási viszonyok között vehető észre). Egyedül
jár, csak búgáskor (párzási időszak) kerül a kondába. De soha ne menekül a
konda élén!
·
A koca feje megnyúltabb, hosszabb. Testmagassága hátrafelé
szembetűnően nem csökken. Agyarai (un.”kocakampó”) kevésbé feltűnőek, mint a
kanoknál. Malacozási időszakban a vedlés késik, így a májusban
téli szőrben látott egyedről nagy biztonsággal elmondhatjuk, hogy koca. A
szoptatási időszakban az emlők jól láthatók. Általában csak a meddő kocák
járnak egyedül, más esetekben kondában él (valamint ellés előtt vonul el az ellés
idejére). A kondát mindig egy tapasztalt koca vezeti.
A kocakampó és a kan agyara között eltérések
mutatkoznak mind méretben, mind pedig felépítésében. A kocakampó gyökérnyílása
a korosbodással folyamatosan szűkül, ezért a kampó
legszélesebb átmérője a kor előrehaladtával
folyamatosan előrecsúszik.
Testhosszuk eléri az 1,8 m-t,
vállmagasságuk az 1 m-t, súlyuk meghaladhatja a 300 kg-ot. A vaddisznó
eredetileg mocsárlakó volt, mára –eredeti élőhelyének visszaszorulásával-
erdőségekben a fordul elő leggyakrabban, de mocsárlakó tulajdonságainak nagy
részét megőrizte. Mint az fogazata is elárulja
mindenevő, omnivor állat, tehát növényi és állati
táplálékot egyaránt fogyaszt. Táplálkozása során nem csak károkat okoz, hiszen
kitúrja az álcákat, bábokat, hernyókat, stb., mellyel esetenként jelentős
erdővédelmi szolgálatot tesz. Károkozása mező- és erdőgazdálkodásban igen jelentős lehet,
ha nem védekezik a gazdálkodó megfelelően. Esetenként dögöt is fogyaszt (bár ez
főként vadaskertekben gyakori és oka feltehetően a fehérjehiány), a kannibalizmus
azonban kivételes jelenség és főkánt kocáknál fordul elő, az esetek nagy többségében zárttéri tartásban.
Hallása kiváló,
csakúgy, mint szaglása, azonban látásáról ez már nem mondható el, az nagyon gyengének mondható, inkább csak a fény-árnyék
elkülönítésen alapul. Ízlelése szintén kifinomult.
Hazánkban minden erdőterületen él. Legnépesebb állományok a
magyar középhegységben
a Bakonytól a Zempléni-hegységig találhatók, de mára az egész
Dunántúlon nagy számban előfordul.
Lábnyoma a gímszarvassal összekeverhető, azonban az álcsülök
(un. fűkörmök) lenyomatai a vaddisznónál mindig
láthatók és mindig a nyom mellett helyezkednek el (3.ábra). A lépéstávolságban is nagy különbségek vannak (vaddisznónál
40-
A vaddisznó az egyedüli hazai vadfajunk, melynek vadászata
veszélyekkel járhat. Egyetlen nagyvadunk vadászata sem olyan sokszínű és
érdekes, mint a vaddisznóé. Mivel jelentős károkat képes okozni, ezért
vadászati idényében csak a kocára van tilalom a malacozás és malac nevelés
időszakában. Vadásszák lesről, cserkelve, hajtó- és
terelővadászaton, télen a friss hóban csapázással. Mivel az igazán jó kanok
járása és szokásai szinte kiszámíthatatlanok és mozgáskörzete nagy, ezért a
kevésbé tehetős vadászó réteg számára is elérhető nagyvadunk.